Megvan még az a csempe?

A ház

A ház Tamás nagyapjáé volt. 2011-ben örökölte, haszonélvezettel terhelten.

2020-ban költöztek be. Akkor még lelkesek voltak.

Van egy fénykép az első napról: Kinga a küszöbön ül, mellette egy hűtőszekrény, amit még nem tettek be.

Az a hűtőszekrény egy hétig állt ott.

Ez visszatérő motívum lesz.

Az első félkész dolog

A fűtéssel kezdték.

A radiátorok felkerültek. A takarólécek nem.

– Ez így marad? – Nem, csak most nincs léc. – Rendeljünk. – Majd amikor a nyílászárókat is.

A takarólécek 2026-ban is hiányoztak.

A második

Aztán jöttek a nyílászárók.

Beépültek. A párkányok nem.

– Ez így marad? – Nem, csak most nincs párkány. – Rendeljünk. – Majd amikor a burkolatot is.

Ez a mondatszerkezet hat éven át változatlan maradt.

Egyfajta családi hagyomány lett belőle.

A csempe

2020 őszén megvették a fürdőszobacsempét.

Kinga választotta. Tamás bólintott.

Egy doboznyi tartaléknak felment a padlásra, a többi lement az előszobába, várni a burkolóra.

A burkoló 2021 tavaszán jött volna. Nem jött.

2022-ben jött egy másik. Az elkezdte. Aztán abbahagyta.

2023-tól Tamás azt mondta, hogy majd ő.

Innentől kezdve a fürdőszoba fele csempés volt, a másik fele nem, középen egy vízszintes vonallal, ami pontosan olyan magasságban futott, hogy mindenki mindennap lássa.

Hat éven át abban a fürdőszobában mosakodott négy ember: Kinga, Tamás és a két gyerek.

A tavaszi kérdés

Minden tavasszal, valamikor márciusban, Tamás felhívta a csornai építőanyag-kereskedést.

Mindig ugyanazt kérdezte:

– Megvan még az a sorozat?

Mindig ugyanazt a választ kapta:

– Meg.

Aztán letette, és nem rendelt semmit.

Hat éven át.

Ez nem lustaság. Ez egy rituálé.

A rituálé arra való, hogy az ember úgy érezze, foglalkozik valamivel, miközben nem csinál semmit.

A táblázat

2024-ben Kinga elkezdett egy listát.

Nem azért, hogy majd egyszer felhasználja. Azért, mert elfelejtette, mi van kész és mi nincs.

A lista neve: FELUJITAS.xlsx

Két oszlop: „elkezdve” és „kész”.

Az „elkezdve” oszlopban tizenegy tétel volt.

A „kész” oszlopban kettő.

Az egyik a hűtőszekrény bekötése.

A dosszié

A számlákat Kinga tette el. Egy dossziéba, a szekrény tetejére.

Ezt hat éven át csinálta.

Amikor a tárgyaláson megkérdezték tőle, miért gyűjtötte őket, azt mondta:

– Mert azt mondtam magamnak, hogy majd jól jönnek.

– Mire?

– Akkor még nem tudtam.

Hat év alatt kilencmillió forint gyűlt össze a dossziéban. Fűtés, nyílászárók, burkolat, anyag és munkadíj.

Ebből egymillió-négyszázezer forintnyi be sem épült. Ott állt, dobozokban, az egyik szobában, amit ezért hat éve nem lehetett használni.

A keresetlevél

2026. március 1-jén Kinga beadta a keresetlevelet.

Kézbesítés: március 1.

Tizenegy nap

2026. március 12-én, délután 17:48-kor Kinga megnézte a bankszámlaértesítőt, és írt egy üzenetet.

– Anyagot rendeltél? – Folytatom a munkát.

17:48 és 17:49.

Hat év alatt semmi.

A keresetlevél után tizenegy nappal: anyagrendelés.

Kinga nem hitte el.

Senki nem hitte volna el.

Amit Kinga akart

Kinga nem azt kérte, hogy Tamás ne dolgozzon.

Azt kérte, hogy előbb jöjjön ki egy szakértő, és rögzítse, mi van most a falon.

Mert a fal alatt eltűnő kilencmillió forintból négy és fél az övé lenne — ha marad, amivel bizonyítani lehet.

– Csináltasd meg. Örülök neki. De előbb nézze meg valaki. – Kétszáznegyven fényképem van róla. – A tieid. – Dátummal. – A te telefonodon. – Mit akarsz, mit csináljak? Hívjak közjegyzőt egy fugára? – Igen.

Ezt Kinga komolyan mondta.

És jogilag nem is volt annyira nevetséges, mint amilyennek Tamás akkor hallotta.

Amit Tamás nem mondott el időben

Az anyagot nem a keresetlevél miatt rendelte meg.

Két héttel korábban kért árajánlatot, telefonon.

Nem ő hívott. A raktáros hívta fel, hogy kifut a sorozatból az a csempe, ami hat éve a padláson áll.

Egyetlen dobozról volt szó.

A végén nem is vette meg.

Ezt Tamás a második tárgyaláson mondta el.

Tizenegy nap és két hét között ott volt a teljes ügy.

Csak senki nem beszélt egymással.