A fogkrémtubus

2016 — az első alkalom

Mónika és Gábor 2016 áprilisában költözött össze egy kecskeméti panellakásba.

A fürdőszoba két négyzetméter volt. Egy polccal.

Az első fogkrémtubus a harmadik héten fogyott el.

Mónika kivette a kukából, és megnézte.

A tubus közepe be volt horpasztva. A vége teljesen tele volt.

– Ezt így nem lehet kinyomni rendesen. – Kinyomtam. – A közepéből. – És? – Marad benne. – Majd kinyomom azt is. – Nem szoktad.

Ekkor mindketten nevettek.

Ez fontos.

A konfliktusok elején az emberek majdnem mindig nevetnek.

2016–2018 — a visszatérő apróság

Mónika ezt évi öt-hat alkalommal hozta szóba.

Soha nem kiabálva. Soha nem sértődötten.

Mindig ugyanazzal a mondattal: „Légyszi alulról.”

Gábor mindig ugyanazt válaszolta: „Persze.”

Aztán másnap reggel megint középen kezdte.

Nem dacból. Ezt fontos leszögezni, mert a történet későbbi részében ezt már senki nem fogja elhinni.

Egyszerűen fél hétkor, félálomban, az ember ott nyomja meg a tubust, ahol a keze éppen van.

2019 — a passzív-agresszív fordulat

A hangnem 2019 tavaszán változott meg.

– Alulról. – Mónika, ez egy tubus. – Tudom, hogy egy tubus. – Akkor miért ez az egyetlen téma? – Mert ez az egyetlen, amit háromszor kell elmondanom. – Nem háromszor mondtad. – Nem. Sokkal többször.

Ettől a mondattól kezdve Gábor „a tubusos ügynek” nevezte a dolgot.

Egy megbeszélésnek nevet adni: ez a válás első hivatalos lépése.

2020 — a szabályalkotás

Mónika vett egy műanyag tubuskinyomót.

Ezerkilencszázkilencven forint volt.

A tubus aljára kell csúsztatni, és felfelé tekerni. Objektíve jó megoldás. Több millió háztartás használja.

Gábor kétszer használta.

A harmadik alkalommal a kinyomó lecsúszott a mosdókagyló mögé, és ott is maradt kilenc hónapig.

Mónika ezután feliratozógépet vásárolt.

A polc szélére felkerült egy fehér szalag, rajta három szó:

ALULRÓL, KÖSZÖNÖM :)

A mosolygó jel önmagában egy külön esettanulmány.

Ez az a pillanat, amikor egy kérésből házirend lesz.

Gábor a feliratról egy szót sem szólt.

Csak attól kezdve fogmosás után a saját alsó polcára tette vissza a tubust. Nem a felsőre, ahol a felirat volt.

2021 — az ellenintézkedés

Karácsony után Gábor vett magának egy külön fogkrémet.

Ezt logikus lépésnek gondolta, és jogilag is védhető álláspont: ha külön a tubus, mindenki úgy nyomja, ahogy akarja.

Az elméletet két hét alatt megbuktatta a valóság.

Ugyanis Mónika fogkrémje mentolos volt, Gáboré fehérítős, és reggel hétkor, csukott szemmel senki nem olvas címkét.

Így Gábor hetente kétszer-háromszor a rossz tubust vette a kezébe.

És középen nyomta meg.

– Ez az enyém. – Bocsánat. – Középen van. – Bocsánat. – Gábor, két tubus van. Kettő. Ez volt a megoldás. – Tudom. – És most mindkettő így néz ki.

Ez a történet fordulópontja.

Mert innentől Mónika számára már nem az volt a kérdés, hogy hogyan nyomja ki a fogkrémet.

Hanem az, hogy kilenc éven át miért nem jutott el hozzá egyetlen mondat sem.

2022 — a megtorlás

Gábor ezután kezdte használni azt a fegyvert, amit a magyar házasságok hetven százaléka ismer.

A pontos teljesítést.

Reggelente kizárólag az aljából nyomta ki a fogkrémet. Rendesen feltekerve. Kétszer is megnézte.

Aztán a tubust vízszintesen, tökéletesen középre igazítva helyezte vissza a polcra.

És mindezt szó nélkül.

Egy hónapon át.

Mónika ezt a hónapot ma is a házasságuk legrosszabb időszakának nevezi.

– Most akkor jó? – Jó. – Akkor mi a baj? – Semmi. – Mónika. – Az a baj, hogy most sem tudom, hogy megértetted-e, vagy csak abbahagytad.

2023 — a fényképnapló

2023. január 4-én reggel Mónika lefényképezte a tubust.

Nem tudta megmondani, miért.

Aztán másnap is.

Aztán tizenhárom hónapon át minden reggel.

` FOGKREM_2023_01_04.jpg FOGKREM_2023_01_05.jpg FOGKREM_2023_01_06.jpg FOGKREM_2023_01_07.jpg … FOGKREM_2024_02_11.jpg `

Háromszázkilencven kép.

Egyetlen tárgyról. Reggel hét és hét óra öt között.

A képek nem bizonyítottak semmit.

Bizonyítani nem is kellett: Gábor soha, egyetlen alkalommal sem tagadta.

Ez a történet legszomorúbb mondata.

Soha nem tagadta. Csak nem tartotta fontosnak.

2023 ősze — a kommunikáció összeomlása

Októberben Mónika átvitte a fogmosós holmiját a konyhába.

Ott mosott fogat. A mosogató fölött.

Gábor ezt három napig nem kérdezte meg.

A negyedik napon annyit mondott:

– Ez most tényleg a fogkrém miatt van? – Nem. – Akkor mi miatt? – Mert kilenc éve mondom, és kilenc éve azt hallom vissza, hogy ez nem akkora ügy. – De tényleg nem akkora ügy. – Látod.

Ez volt az utolsó beszélgetésük a témáról.

Utána még négy hónapig laktak együtt.

2024 februárja — a kereset

A bontókeresetben a fogkrém nem szerepel.

Nem lehet keresetlevélbe írni, hogy „kilenc éven át száznégyszer megvettem ugyanazt a tubust, és egyszer sem éreztem, hogy meghallanak”.

Ehelyett szerepel benne a fürdőszoba felújítására fordított négyszázkilencvenezer forint, és a lakáshasználat kérdése.

Erről lehet vitatkozni.

Ez a különbség egy házasság és egy per között.

A per anyagában egyetlen helyen bukkan fel a tárgy: a mellékletek listáján, tizennegyedik tételként.

„Fényképfelvételek, 390 db.”

Az ügyvéd nem csatolta be.

Azt mondta, hogy nem releváns.

Jogilag igaza volt.