A növények

A jelentéktelen vita

2018 őszén költözött el a kisebbik fiuk Győrbe.

A ház nyolcvanhét négyzetméter volt, kertes, a Jutasi úton túl. Két gyerekszoba maradt üresen.

Lajos a nagyobbikban akart műhelyt. Nem hangosan. Egyetlen mondattal, vacsora közben.

– A hátsó szobát kipakolnám tavasszal. – Minek? – Csiszolni. Meg a szerszámoknak. – Jó.

Ez volt az egyetlen alkalom, amikor beszéltek róla.

A visszatérő apróság

Tavaszra a hátsó szobában tizenegy növény állt.

Nem egyszerre került oda mind. Egyet Márta a piacon vett, kettőt a nővére hozott, hármat egy irodából mentett meg, ahol leépítés volt.

Egyik sem volt döntés. Együtt viszont az volt.

Áprilisban Lajos bevitte a csiszolót, letette a földre, és ott is felejtette.

Júniusban a csiszolón egy kaspó állt.

A passzív-agresszív válasz

Lajos nem szólt.

Ehelyett elkezdte úgy hívni a növényeket, hogy „a zöld”.

– Megöntözted a zöldet? – Nem a zöld. Zamioculcasnak hívják. – Aha. – Márta. – Igen? – Én ezt nem fogom megjegyezni. – Nem is kell. Csak ne hívd zöldnek.

Márta ekkor még nevetett.

Ez fontos. A konfliktusok elején az emberek gyakran nevetnek.

A szabályalkotás

2019 nyarán mentek először kettesben nyaralni. Két hét, Balatonfüred.

Márta készített egy útmutatót.

Három oldal. Tizenegy különböző öntözési gyakoriság. Színkód: kék, sárga, piros. A pirosaknál külön megjegyzés: „csak alulról, langyos vízzel, csapvíz NEM”.

Lajos elolvasta. Végig. Aztán letette az asztalra.

– Ha még egyszer ennyi lesz, én nem locsolom. – Ők is élnek. – Én is.

Ez a két mondat maradt fenn a legpontosabban. Ezt idézte később mindkettő, mindenkinek, változatlanul.

Mert mindkettő igaz volt.

Az ellenintézkedés

A nyaralás alatt Lajos kétnaponta hazament Füredről. Negyvennyolc kilométer oda-vissza.

Nem szólt róla. Nem is dicsekedett vele.

Egyszerűen nem bírta elviselni a gondolatot, hogy valami kipusztuljon, mert ő nem ment el.

Hazatérés után, a bőröndöt még ki sem pakolták, ezt mondta:

– Felmondok a növényeknél.

Márta nem a mondaton akadt fenn. Hanem azon, hogy Lajos munkaviszonyként beszélt arról, ami neki az otthon volt.

A megtorlás

Ősszel Lajos vett egy csepegtető öntözőrendszert. Tizennégyezer forint, időzítővel.

Meglepetésnek szánta.

Márta három nap alatt leszerelte.

– Ez megoldja. – Ez nem megoldja. Ez lecseréli. – Mit? – Engem.

Lajos ezt a mondatot nem értette meg akkor. Két évvel később, egy albérleti konyhában értette meg, amikor kiderült, hogy már senki nem kér tőle semmit.

A pénzügyi eszkaláció

2020 telén Márta növénylámpákat vett.

Először kettőt. Aztán még négyet. Aztán a hátsó szobába egy állványos rendszert, tizennégy órás napi világítással.

Lajos a következő áramszámlánál elővett egy füzetet.

Nem táblázatot. Füzetet. Kockásat.

Minden hónapban felírta a kWh-t, mellé a különbözetet, és a lap aljára egy összeget.

A füzet nem volt titok. A konyhaszekrény tetején állt.

Márta ránézett minden nap, és nem nyitotta ki egyszer sem.

Húsz hónapig.

A kommunikáció összeomlása

2021 márciusában Márta elutazott a nővéréhez négy napra.

Lajos nem locsolt.

Nem szándékosan — ezt később mindig hozzátette, és valószínűleg maga is hitte. Egyszerűen nem locsolt.

Négy nap alatt három orchidea és egy kalatea ment tönkre.

Márta a hazaérkezés estéjén nem kiabált. Bement a hátsó szobába, kivitte a négy cserepet a kukához, visszajött, és leült.

– Nem szándékosan volt. – Tudom. – Akkor mi a baj? – Az, hogy nem szándékosan volt.

Innentől kezdve a növények mellé cédulák kerültek. Nem szemrehányó cédulák. Dátumok. Csak dátumok, hogy mikor kaptak vizet utoljára.

Egy háztartásban a dátumozás nem rendszerezés. A dátumozás az a pillanat, amikor valaki bizonyítékot kezd gyűjteni — még ha maga elől is.

A jogi konfliktus

2022 januárjában, a bontópert előkészítő első ügyvédi megbeszélésen jött elő a mondat, ami után mindkét ügyvéd hallgatott egy sort.

Márta ügyvédje leírta: a növények és a felszerelés hozzávetőleges értéke kaspókkal, lámpákkal együtt 418 000 forint.

Lajos erre azt mondta:

– Vigye mindet.

Aztán, két másodperccel később:

– A monsterát kivéve.

A monsterát az édesanyja adta dugványként, 2007-ben. Az édesanyja 2016-ban meghalt.

Ez volt az egyetlen növény, amelynek Lajos tudta, honnan van.

A nevét viszont nem.