A szilveszter

A hangszer

Ildikó pianínója egy barna, felújított hangszer volt, a nagynénjétől.

Attila 2020 februárjában eladta, amíg Ildikó a nővérénél volt Miskolcon.

Amikor Ildikó hazajött, a nappaliban a pianínó helyén egy fotel állt, és a fal négyzet alakban világosabb volt.

– Hol van? – Eladtam. – Kinek? – Egy embernek Füzesabonyból. – Miért? – Mert kellett a pénz. – Mire? – Nem érdekes.

Ez a „nem érdekes” ért tizennyolc évet.

Mert Attila nem mondta el, hogy 2019-ben kezes lett az öccse hitelénél, az öccse eltűnt, és rajta maradt hatszázhúszezer forint tartozás, nyolcnapos fizetési határidővel.

A hangszerért pontosan hatszázhúszezer forintot kapott.

Ildikó a mai napig azt hiszi, hogy megelégelte a hangját.

A gyors osztozkodás

A válás két hét alatt lement.

Ez nem érdem. Ez tünet.

Az emberek akkor osztoznak meg gyorsan, amikor egyikük sem akar a másikkal még egyszer leülni.

A lakást elfelezték. A kocsit Attila vitte. Az albérleti kauciót megfelezték.

A hangszer nem került bele a felsorolásba, mert az egyezség megkötésekor Ildikó már eladottnak tudta.

Amit nem lehetett elfelezni

Maradt a társaság.

Nyolc ember, akik tizenkilenc éve minden szilvesztert együtt töltenek Noszvajon, Zoliék házában.

Zoli Attila gimnáziumi osztálytársa. Marika viszont Ildikóval jár tíz éve ugyanahhoz a fodrászhoz.

A társaságot nem lehetett elfelezni, mert nem oszlik el négy-négyre. Egy nyolcfős társaság nem két négyfős társaság. Egy nyolcfős társaság az az asztal, ahol tizenkilenc éve ugyanaz a nyolc ember ül.

A szabály

A válás után Zoli és Marika kitaláltak egy szabályt: felváltva hívják meg őket.

Páratlan év Ildikó, páros év Attila.

A szabályt egy sms-ben közölték.

Ez egy jóindulatú, kedves, teljesen működésképtelen szabály.

Mert egy szabály, amit két ember azért talál ki, hogy ne kelljen egy harmadik dologról beszélni, mindig ugyanoda vezet.

Négy éven át működött.

A hatvanhat üzenet

Tavaly decemberben Ildikó és Attila hatvanhat üzenetet váltottak.

Egyik sem arról szólt, hogy ki menjen el.

Mind arról, hogy a másik menjen el.

17:12 — „Idén rajtad a sor, Marika téged vár.” 17:15 — „Menj te. Ők előbb voltak a te barátaid.” 17:16 — „Tizenkilenc éve a tieid is.” 17:17 — „Akkor sem megyek.”

Ez a hatvanhat üzenet nem veszekedés volt.

Ez két ember, aki tizenkét napon át próbálja rábeszélni a másikat arra, hogy vegye el tőle a lehetőséget.

A csapda

December harmincadikán Attila felhívta Marikát.

– Marikám, én idén nem megyek. – Dehogynem jössz. – Rajta van a sor. – Attila. Gyere.

Marika ugyanezt mondta Ildikónak is, két órával később.

Marika nem hazudott. Marika a szabályt tartotta rossznak.

Csak éppen elfelejtette megemlíteni mindkettőjüknek a másik felét.

December harmincegyedike

Attila fél hétkor érkezett egy üveg pezsgővel.

Tizenkilenc éve ő hozza a pezsgőt. Nem tudott üres kézzel otthon maradni.

Ildikó hét után tíz perccel érkezett a korhelyleves hozzávalóival: füstölt kolbász, savanyú káposzta, tejföl.

A kapu előtt ott állt Attila kocsija.

Ildikó megállt.

Aztán bement.

Ez a lavina legfontosabb pillanata, és nem szólt benne senki egy szót sem.

Éjfélig

Az asztal két végén ültek.

Éjfélig egy szót sem szóltak egymáshoz.

A társaság hatvan éves emberekből áll. Ők tudják, mit kell ilyenkor csinálni: hangosabban beszélni.

Tizennégy fénykép készült azon az éjszakán. Tizenhármon egyikük sem szerepel.

Ez nem véletlen. Ez egy egész társaság, amelyik egész este a kamerát irányítja.

Éjfél után

Éjfél után Attila leült a nappaliban álló pianínóhoz, és felnyitotta a fedelét.

Ildikó átment a konyhába.

Onnan hallotta végig, hogy Attila nem játszott semmit. Csak ült ott negyven percig.

Ildikó negyven percig mosogatott el nyolc tányért.

Nyolc tányér nem tart negyven percig.

A jogi konfliktus

Ildikó februárban keresetet nyújtott be.

Azt kérte, hogy a bíróság a jövőre nézve szabályozza a szilveszteri részvétel rendjét.

Az ügyvédje elmondta neki, hogy erre nincs hatáskör.

Ildikó azt mondta, hogy akkor is.

– És mit szeretne elérni? – Hogy valaki kimondja, hogy nem lett volna szabad bejönnie. – Ezt egy bíróság nem fogja kimondani. – Akkor ki mondja ki?

Erre a kérdésre a magyar jogrendszerben nincs válasz.