A sírhely

2003 — a gondolatjel

Az egész egy temetés után kezdődött.

Az anyós temetése után három nappal derült ki, hogy a családban senkinek nincs kimért helye. Zoltán aznap délután bement a kaposvári temetőgondnokságra, és megváltott egy kétszemélyes helyet a Keleti temető nyolcas parcellájában, 2041-ig.

A gránitlapot mindjárt meg is rendelte.

A kőfaragónál álltak mind a ketten.

– Két név? – Kettő. – Évszámok? – Születési év igen. A másik marad üresen. – Mekkora helyet hagyjak? – Nagyot. Én sokáig fogok élni.

Ildikó ekkor még nevetett.

Ez fontos. A konfliktusok elején az emberek gyakran nevetnek.

A gondozási díj mint kapcsolattartás

A gondozási díjat tizenhét éven át Zoltán fizette. Évi néhány ezer forint, februárban, csekken.

És tizenhét éven át minden februárban elmondta, hogy ő fizeti.

Nem veszekedve. Csak megemlítve.

– Befizettem a temetőt. – Jó. – Én fizetem. – Tudom. – Csak mondom.

Ildikó tizenhét éven át tudta, mert Zoltán tizenhét éven át mondta.

A fél nap

A válás 2019-ben ment végbe, és a vagyonmegosztást fél nap alatt lezárták.

A lakást eladták. A kombi a feleségé lett. A lakóautó a férjé.

Az ügyvéd megkérdezte, van-e még valami.

Mind a ketten azt mondták, hogy nincs.

Mind a ketten tudták, hogy van.

Egyikük sem hozta szóba, mert ha szóba hozzák, akkor a fél nap nem fél nap lett volna.

Így a fél nap fél nap maradt.

Ehelyett lett hat év.

A két csekk

2020-tól felezik a díjat. Évi háromezer-négyszáz forint: ezerhétszáz és ezerhétszáz.

Két külön csekken.

Két külön napon.

A két befizetés között átlagosan kilenc nap telik el, mert Ildikó szándékosan nem akkor megy be, amikor Zoltán.

Februárban pedig megnézi a gondnokság füzetében, hogy melyik nap járt bent a másik.

Ezt hat éve csinálja.

Egyszer sem hagyta ki.

A mindenszenteki menetrend

November elsején mindketten kimennek a nyolcas parcellába, krizantémot vinni.

Ildikó reggel nyolckor.

Zoltán délután négykor.

Ezt soha nem beszélték meg. Egyszerűen kialakult, ahogy a családokban a karácsonyi ülésrend.

Egyikük sem oltotta még el soha a másik mécsesét.

Ez az egyetlen dolog, amiben hat éve maradéktalanul egyetértenek.

2021 — az új házasság

Zoltán 2021-ben újranősült.

Az új felesége, Márta, soha nem hozta szóba a sírhelyet. Egyszer sem.

A kőfaragóhoz Zoltán ment el egyedül.

– Le lehet csiszolni egy nevet? – Le. – Mennyi? – Negyvenhatezer. De szólok előre: a gránit ott világosabb marad. Látszani fog a helye.

Zoltán erre nem válaszolt. Kiment, leült a műhely előtti padra, és húsz percig nem szólt semmit.

Aztán bement, és azt mondta, hogy majd visszajön.

Az eszkaláció, ami postán érkezett

Zoltán ezután nem becsöngetett Ildikóhoz.

Írt neki. Ügyvéd útján.

Az első levél 2022 tavaszán ment ki. Tárgy: nyilatkozat megtétele iránti felhívás.

A második ugyanazon év őszén.

A harmadik 2023 januárjában.

A negyedik 2023 márciusában.

Egyikre sem érkezett válasz.

Ugyanezen idő alatt Zoltán mindenszentekkor írt egy üzenetet a mécsesről.

Arra húsz percen belül jött válasz.

Mind a négy alkalommal.

A kereset

2023 nyarán Zoltán keresetet nyújtott be. Azt kérte, hogy a volt feleségét kötelezzék egy nyilatkozat megtételére, amellyel lemond a sírhely feletti rendelkezésről.

A tárgyalás rövid volt.

Négy perc azzal telt el, hogy a felek egymás után elmondták a parcella és a sírhely számát.

Mindketten fejből tudták.

Ez volt az a pillanat, amikor a teremben mindenki megértette, hogy ez az ügy nem egy sírhelyről szól.